HPV és a méhnyakrák
Mára már valószínűleg a legtöbb nem szakmabeli is tudja, hogy a humán papillomavírus az esetek nagy részében teljesen ártalmatlan, az esetek egy kis részében azonban drámai megbetegedéshez, például méhnyakrákhoz vezető fertőzést okozhat.Szerző: Ferenci Tamás | Lektor: Dr. Ipolyi-Topál Gitta
Publikálás dátuma: 2015-11-10
Bevezetés
Kevesen gondolnák, hogy bizonyos rákokat ugyanúgy fertőző folyamat okoz, mint például a kanyarót, és ebből adódóan szerencsés esetben védőoltással megelőzhetők. A humán papillomavírus (HPV) volt az első példa arra, hogy ez bekerült a köztudatba. (Noha ugyanez elmondható a hepatitis B elleni vakcináról is, hiszen a krónikus hepatitis B hordozás könnyen vezethet májrákhoz.)
Először a ’70-es évek végén ismerték fel, hogy a méhnyakrák kialakulásában szerepet játszhat a HPV-fertőzés. Mára már kétséget kizáróan sikerült igazolni e vírus oki szerepét a rák kialakulásában, sőt, azt is tudjuk, hogy a méhnyakrákos esetek mögött nemcsak többségében, hanem szinte kivétel nélkül HPV-fertőzés áll. A HPV-fertőzés emellett több egyéb betegséget és elváltozást is okozhat - nem csak nőkben.
A HPV-vírus kizárólag a hámszövetek meghatározott (rövid élettartamú, és az immunrendszerrel csak minimális kapcsolatban lévő) sejtjeiben tud szaporodni. Emiatt – és még egy sor egyéb trükk miatt, amit a HPV bevet az immunválasz elkerülésére – az immunrendszernek nehéz védekeznie ellene. Ez az oka annak is, hogy a kiállt fertőzés sem ad megbízható védelmet a betegség ellen.
Tovább rontja a helyzetet, hogy a HPV-nek több mint 150 típusa van, melyek sajnos annyira különböznek egymástól, hogy az egyik elleni immunitás nem, vagy csak korlátozott mértékben véd más típusok ellen. Szerencsére azonban a betegségokozó-képesség nem egyenletesen oszlik meg: méhnyakrák szempontjából csak 5-10 típus igazán kockázatos, de ezek közül is kettő (HPV-16 és HPV-18) az, ami az esetek mintegy kétharmadáért felelős.
Fertőződés módja, tünetek és kilátások
A HPV elsősorban, de nem kizárólag, szexuális úton terjed. A fertőződés eleinte teljesen tünetmentes, így nagyon könnyen átvihető, ennek hatására a nők egy jelentős része fertőzött anélkül, hogy tudna róla.
Fontos azonban, hogy a legtöbb esetben a fertőzés nem vezet betegséghez, az immunrendszer felszámolja a HPV-fertőzést. Csak az alanyok egy egészen kis hányadánál válik hosszú időn át fennállóvá a fertőzés, ennek bekövetkezése azonban még mindig nem jelent egyet a méhnyakrákkal, ez ugyanis egy igen lassan előrehaladó folyamat, ami több, úgynevezett rákmegelőző állapoton vezet keresztül, mire elér a rosszindulatú daganatig.
A legtöbb HPV-fertőzésnek nincsen semmilyen klinikai tünete. A nem felszámolt fertőzés a méhnyakrákon kívül okozhat vulva-, hüvely-, végbélnyílás- és pénisz- és szájgarat-rákot is, emellett közönséges szemölcsöt vagy genitális szemölcsöt és több további, ritkább kórképet.
A méhnyakrák túlélési esélye meghatározó módon függ a felfedezés idejétől: időben felfedezve a túlélés 100 százalékos, késői diagnózis esetén sokkal rosszabbak a kilátások. Hazánkban 1000-1500 új beteget észlelnek, és kb. 500 nő haláláért felel a méhnyakrák évente. Ez a rákos eseteknek és a halálozásoknak egyaránt kb. 3 százaléka. Ez az arány ugyan nem tűnik soknak, de az adat azért kétségbeejtő mégis, mert a daganat kialakulása megelőzhető.
Fotó: shutterstock.com
Szűrővizsgálat
A megelőzés alappillére a nőgyógyászati szűrővizsgálat: az ennek során a méhszáj területéről vett kenet mikroszkópos vizsgálatával felismerhetőek a rákmegelőző állapotok. A kenet vizsgálatával mintegy 70 százalékos biztonsággal állapítható meg a rákmegelőző állapot. A szűrés azonban kiegészíthető a HPV meghatározásával is. Amennyiben mind a kenet mind a HPV meghatározás negatív, elegendő háromévente megjelenni szűrővizsgálaton. Ha HPV fertőzöttség bizonyosodik be, szorosabb nőgyógyászati ellenőrzés szükséges, de még ekkor is jó esély van arra, hogy a szervezet legyőzi a vírusfertőzést.
Megelőzés
A HPV megelőzéséről több szinten lehet beszélni.
Az első lépcső a megfertőződés elkerülése. Erre a kölcsönösen monogám párkapcsolaton túl nem sok lehetőség van. A fertőzés átvitele ellen még az óvszerhasználat sem nyújt biztos védelmet.
A második lépcső a hosszantartó fertőzés kialakulásának megelőzése. A dohányzás, egyéb szexuális úton terjedő betegségek fennállása, orális fogamzásgátlók hosszan tartó szedése hozzájárul a vírus szervezetben maradásához.
Végezetül, pár éve sikerült a HPV ellen hatásos védőoltást kifejleszteni. Jelenleg hazánkban két oltóanyag érhető el, az egyik a 16-os és 18-as típus ellen véd (így kizárólag a méhnyakrák ellen nyújt védelmet) a másik ezen felül a 6-os és 11-as típus ellen is (így védelmet ad anális rákok és genitális szemölcsök ellen is). 2014 óta az előbbit ingyen felajánlják a 12 éves lányoknak, az eddigi tapasztalatok alapján a nagy többségük élt is a lehetőséggel.
A védőoltás jó hatásfokú védelmet alakít ki a megcélzott típusokkal szemben, ezt a törzskönyvezéskor elvégzett kísérleteken túl most már több ország klinikai tapasztalatai is alátámasztják. Hogy a védelem milyen időtartamra szól, gyengül-e idővel, jelenleg még nem ismert biztosan. Ezt a népegészségügyi szervek feladata nyomon követni annak megállapítására, hogy milyen időtartamú védelemmel lehet kalkulálni, esetleg szükséges-e ismétlő oltás.
Nagyon fontos, hogy szűrővizsgálatra a védőoltásban részesült nőknek is ajánlott járniuk, hiszen az oltás hatásossága nem 100 százalékos.
A védőoltásnak – mint minden orvosi beavatkozásnak – lehetnek mellékhatásai, azonban ezek szinte minden esetben enyhék (átmeneti, kezelés nélkül gyógyuló helyi fájdalom, fejfájás, láz, bőrpír a leggyakoribb). A védőoltással szemben abszolút ellenjavallatot képez a védőoltás valamely összetevőjével szembeni túlérzékenység és korábbi hasonló oltásnál fellépett súlyos túlérzékenységi reakció, átmeneti ellenjavallatot jelent lázas megbetegedés.
Irodalomjegyzék
- Bosch FX, Lorincz A, Muñoz N, Meijer CJ, Shah KV. The causal relation between human papillomavirus and cervical cancer. J Clin Pathol. 2002 Apr;55(4):244-65.
- Münger K, Baldwin A, Edwards KM, Hayakawa H, Nguyen CL, Owens M, Grace M, Huh K. Mechanisms of human papillomavirus-induced oncogenesis. J Virol. 2004 Nov;78(21):11451-60.
- Stanley M. Immune responses to human papillomavirus. Vaccine. 2006 Mar 30;24 Suppl 1:S16-22.
- Lu B, Kumar A, Castellsagué X, Giuliano AR. Efficacy and safety of prophylactic vaccines against cervical HPV infection and diseases among women: a systematic review & meta-analysis. BMC Infect Dis. 2011 Jan 12;11:13.