A cukorbetegséget megelőző állapotok

Mi történik?

A 2-es típusú cukorbetegség központi eltérése az inzulinérzékenység csökkenése, azaz ugyanakkora hatáshoz több inzulinra van szüksége a szervezetnek. Ennek oka az, hogy a zsírszövet nem megfelelően működik, olyan anyagokat termel, amelyek a keringésbe kerülve zavarják az inzulin működését. Nem véletlen, hogy a cukorbetegség leggyakrabban elhízáshoz, méghozzá hasi típusú elhízáshoz kapcsolódik. Nem kell extrém módon elhízottnak lenni (bár nagyon súlyos kövérség esetén a diabétesz csak idő kérdése), elég, ha a meglevő zsírsejtek működése, a zsírszövet összetétele az inzulinhatást gátló anyagok keringésbe kerülésének kedvez.

Először a szervezet próbál kompenzálni, több inzulint termel, így a vércukorszint nem emelkedik meg, a vércukorterheléses vizsgálattal sem deríthető ki az eltérés. Az inzulinszint ilyenkor már emelkedett, akár 4-5-szöröse is lehet a normálnak.

IGT

Csökkent glukóztolerancia (Impaired Glucose Tolerance) akkor alakul ki, amikor a szervezet még alapállapotban képes elegendő inzulint termelni, de az étkezés kapcsán megnövekedett szükségletet már nem. Ilyenkor már rendszerint nemcsak az inzulinrezisztencia a baj, hanem az inzulint termelő sejtek is károsodtak, nem képesek megfelelő gyorsasággal reagálni a vércukorszint emelkedésére. Ilyenkor az éhgyomri vércukorszint még normális (6 mmol/l alatti), de cukorterhelés után 2 órával 7,8 mmol/l feletti. Ha a terheléses vércukor a 11 mmol/l-t meghaladja, akkor már kialakult cukorbetegségről beszélünk akkor is, ha az éhgyomri érték normális.

IFG

Károsodott éhomi vércukor (Impaired Fasting Glucose) akkor alakul ki, amikor az inzulinrezisztencia leküzdésére már nem mindig képes a szervezet. Rendszerint először a reggeli éhgyomri érték lesz nagyobb, miközben napközben még normál értékek vannak. Ennek oka az, hogy a szervezet napszaki ritmusa folytán az inzulin ellenében ható hormonok szintje hajnalban a legnagyobb. IFG-ről akkor beszélünk, ha az éhomi vércukor 6 mmol/l felett van, de még nem éri el a 7 mmol/l-t. 7 mmol/l felett már kialakult cukorbetegségről beszélünk.

Miért fontos ez?

A vércukorszint egy állandóan változó érték, folyamatos az átmenet a normális és a kóros között. A normális értékek határainak megállapítása egy megállapodás eredménye (az éhomi érték normális felső határát egyes szervezetek szeretnék még lejjebb vinni). A köztes értékek jelentősége egyrészt az, hogy ne bélyegezzünk egy enyhe eltérést mindjárt betegségnek, főleg, hogy az éhgyomri vércukorértéknél technikai probléma is lehet (azaz pédául az ember éhgyomorra volt, „csak” egy tejeskávét ivott meg, cukorral, mert anélkül nem tud felkelni). A másik fontos dolog, hogy ebből a tartományból még van visszatérés a normál értékekhez, akár gyógyszeres kezelés nélkül, életmódváltással, míg a nagyobb értékeknél ez már ritka (bár nem teljesen lehetetlen). Ez az érték egy figyelmeztetés, ha nem teszel valamit, jó eséllyel 5 éven belül cukorbeteg leszel, annak minden következményével.

Mit tehetek?

Oldalainkon rengeteg tanácsot talál arra, hogy milyen módon változtathatja meg életét. A megfelelő táplálkozás és a napi rendszerességű testmozgás igazoltan javítja a vércukorértékeket és a szervezet inzulinérzékenységét. A dohányzás is rontja az inzulinhatást, ezért ha dohányzik, törekedjen a leszokásra. Számos lelki betegség (depresszió, szorongás) közvetlenül is befolyásolja a cukoranyagcserét, és a sikeres életmódváltás záloga is a lelki egyensúly. Ezért életének ezt az oldalát se hanyagolja el, keresse meg az Önhöz illő relaxációs módszert, szükség esetén kérje szakember segítségét!

Forrás: 123rf.com

Ha még nem tette meg, töltse ki állapotfelmérő kérdőíveinket, hogy személyre szabott tanácsokkal szolgálhassunk.

Irodalom:

WHO: Definition and diagnosis of diabetes mellitus and intermediate hyperglycaemia.

de Vegt F et al.: Relation of Impaired Fasting and Postload Glucose With Incident Type 2 Diabetes in a Dutch Population. The Hoorn Study. JAMA. 285(16):2109-2113, 2001.

Gerstein HC, Santaguida P, Raina P, Morrison KM, Balion C, Hunt D, Yazdi H, Booker L.: Annual incidence and relative risk of diabetes in people with various categories of dysglycemia: a systematic overview and meta-analysis of prospective studies. Diabetes Res Clin Pract.  Dec;78(3):305-312, 2007.

Paulweber et al.: A European Evidence-Based Guideline for the Prevention of Type 2 Diabetes. Horm Metab Res; 42: S3-S36, 2010.