Diétatípusok - divatos diéták 1. rész

Mit takar a divatdiéta kifejezés?

Divatdiétának nevezzük azokat a fogyókúrás (testtömegcsökkentő) étrendeket, amelyek gyors és tartós fogyást ígérnek, ezáltal nagy népszerűségnek örvendenek a lakosság körében. Sajnos, a legtöbbjüket csak kritikával illethetjük, mivel gyakran a legalapvetőbb táplálkozástudományi alapelveket is nélkülözik, ezáltal tápanyaghiányt okoznak a követőknek. Jobb esetben csak hatástalanok, súlyosabb esetben – különösen hosszú távon alkalmazva - az egészségre káros hatásúak. Maga a szó ugyanis, hogy diéta egy megváltozott étrendet jelent, amelynek célja az orvosilag kivizsgált és megállapított betegség vagy kórállapot esetén (hosszabb-rövidebb időre) az étrend megváltoztatása által az egészségi állapot visszanyerése. A diéta abban különbözik a normál étrendtől, hogy bizonyos összetevőket, elkészítési módokat kizár, másokat pedig előtérbe hoz, ezeket a változtatásokat pedig addig kell folytatni, amíg azok szükségesek. Kivételt képeznek természetesen az élethosszig tartó diétát igénylő betegségek (például a lisztérzékenység, egyes enzimhiányos állapotok, stb.). Mégis a lakosság körében a diéta szó gyakran a fogyókúrával egyenértékű. A kúra szó ugyanakkor azt foglalja magában, hogy csak bizonyos ideig tart. Az ideális vagy ahhoz közeli testtömeg és alak elérése, megtartása viszont nem valósulhat meg, legalábbis nem tartósan, csupán néhány napi vagy heti erőfeszítés árán. Az elért eredmény megtartása élethosszig tartó életmódváltást igényel.

Forrás: 123rf.com

A továbbiakban a legismertebb divatdiéták jellemzését és kritikáját adjuk közre, a teljesség igénye nélkül.

A divatos diéták csoportosításának egyik alapja lehet a jellemző, energiát adó tápanyagtartalom, a legtöbbjük eszerint különböztethető meg egymástól. A leggyakrabban említett, követett példákat soroljuk fel. Összegyűjtöttük azokat a tudnivalókat, amelyekkel tisztában kell lennünk, mielőtt úgy döntenénk, az életmódváltás, vagyis a kiegyensúlyozott étrend és a rendszeres sport helyett (ami semmiképpen sem javasolt) valamelyiket kipróbáljuk.

Nagy zsír- és/vagy fehérjetartalmú, kis szénhidráttartalmú diéták

Atkins-diéta

A diéta igen kevés, mindössze 15-25%-nyi szénhidrát fogyasztását engedélyezi, így igen szigorúnak tekinthető, mivel a diéta kezdeti szakaszában napi 20 grammban határozza meg a naponta elfogyasztható szénhidrátmennyiséget. Ezáltal még a kiemelkedő rosttartalmú zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, hüvelyesek többségét is kizárja. A jóllakottságot és a szükséges energiamennyiséget a nagy fehérje-, zsírtartalmú táplálékok, így a húsok, húskészítmények, belsőségek, halak, olajok, zsírok, tojás, tej és tejtermékek adják, így végeredményben egy rostban, vitaminokban, egyes ásványi anyagokban szegény, túlzott fehérje-, zsír, telítettzsírsav- és koleszterintartalmú, egyoldalú étrendet eredményezve.

Az Atkins-típusú („low carb”) diéták másik problémája, hogy egyedül a szénhidrátot tiltják, mintha az elhízásért kizárólag ez a tápanyag (forrástól függetlenül) lenne a felelős. A nagy zsír-, koleszterinfelvétel az erek, szív, ízületek, vese egészségét veszélyeztetheti, bár ez a vizsgálatok alapján inkább a hosszú távú (egy évet meghaladó) fogyasztás esetén valószínű. Sokan, sokat vesztenek testtömegükből meglehetősen rövid idő alatt az Atkins-diétával (6 hónapos időtartamot tekintve nagyobb a kilogrammban mért eredmény, mint az egyéb energiát adó tápanyagot előtérbe helyező testtömegcsökkentő étrendek követése esetén), ugyanakkor ez az eredmény csak addig tart ki, amíg a diétázó vissza nem tér a korábbi, túlsúlyhoz, elhízáshoz vezető étrendjére. Az összehasonlító vizsgálatok eredményei szintén azt mutatják, hogy az Atkins-diétát követő egyének rövidtávon (6 hónapos időtartamban tekintve) sikeresebbek, de hosszú távon (12 hónapon túl) nem mutatnak fel nagyobb értékű fogyást, mint a nem „szénhidrátcsökkentett” diéták hívei.

Abban az esetben, ha a diéta összeállítása során a megnövelt fehérje- (ezáltal nagyobb telítő értékű), ám csökkentett (elsősorban a finomított és egyszerű) szénhidráttartalmat növényi eredetű fehérjék segítségével oldja meg a fogynivágyó és kerüli a túlzott mennyiségű állati eredetű fehérje és zsír (különösen a húsok, húskészítmények) fogyasztását, egy kiegyensúlyozottabb étrend érhető el (ezt hívhatnánk akár öko-Atkins diétának is). Ez a fajta megközelítés jobban megközelíti az egészséges étrendet és kevesebb nem várt mellékhatással (például: kellemetlen szájszag, a szédülés, a fejfájás, a székrekedés) járhat.

Paleolit diéta

A hazánkban Szendi Gábor pszichológus könyveiből ismertté vált paleolit diéta lényege a kőkorszaki étrendhez és/vagy máig elszigetelt kultúrák étrendjéhez való visszatérés. Ahhoz, hogy el tudjuk helyezni ezt az időben, érdemes felidéznünk, hogy a paleolitikum (más néven régi kőkorszak, őskőkor vagy pattintott kőkorszak) földtörténeti szempontból a pliocén végével és a pleisztocénnel esik egybe. Ez körülbelül 2,4 (± 0,3) millió évvel ezelőtt kezdődött, s mintegy 11 500 éve ért véget. Az emberiség történetének 99,5%-a így a paleolitikumra esik.

A paleolit diéta és hirdetői állítása szerint a gabonafélék és a tejtermékek csupán az utóbbi tízezer évben váltak emberi táplálékká, ezért ezeket nem tudjuk kellően megemészteni, másfelől túl nagy szénhidrátterhelést jelent a szervezetnek, s ez tekinthető a civilizációs betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, daganatos betegségek, elhízás, szív- és érrendszeri problémák) fő okozójának. Tápanyag-összetételét tekintve a paleolit (vagy paleo) diétában az állati eredetű táplálékok 65%-ban, míg a növényi eredetű táplálékok 35%-ban vannak jelen. Nagyarányú az általa ajánlott fehérje-bevitel, mintegy 25–30% a táplálkozástudomány szakemberei által javasolt 12%-kal szemben. A szénhidrát aránya igen csekély (30–35% a javasolt 55–58%-kal szemben), ami a jelenlegi ajánlásokhoz hasonló. Ezt valamelyest meghaladja a zsír mennyisége (35–40%, amelyben nagy az egyszeresen és többszörösen telített zsírsavarány, kis n-6/n-3 arány a jellemző), továbbá nagy az antioxidáns-, rost- és vitaminmennyiség, ugyanakkor csekély a sófelvétel.

A diéta mellőzi a félkész, készételeket, az élelmiszeripar által túlzott feldolgozással előállított termékeket, a gabonaféléket, a tejet és tejtermékeket, valamint a hüvelyeseket, a kukoricát, a csírákat, az olajokat, a mogyoróféléket, a cukrot és minden nagy szénhidráttartalmú élelmiszert (így például a hajdinát, burgonyát, rizst, liszteket, keményítőt) is. Ezáltal egy húsokban (vegyesen fogyasztva javasolja a csirkét, halat, marhát, sertést, libát, kacsát, kagylót, rákot, birkát, kecskét és pulykát) gazdag, zöldségeket, gyümölcsöket, tojást, mézet, zsírokat és gluténmentes gabonákat tartalmazó étrend követését írja elő. A diéta kritikájaként felróható, hogy a mai tudásunk szerint a túlzott mértékű vöröshús fogyasztása összefüggést mutat mind a vastag- és végbéldaganatok, mind a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának növekedésével. Az őskori emberek fizikailag igen aktív életmódja és étrendje nehezen összehasonlítható a maival, mivel mások a környezeti viszonyok (akkoriban nem volt környezetszennyezés és az emberek sem dohányoztak), a közlekedés, a szabadidővel és a munkavégzéssel töltött idő mennyisége, és az eltelt idő alatt az emberi szervezet is alkalmazkodott (adaptálódott) többnyire az új típusú étrendhez (bár a paleolit diéta éppen ezt a változást veti el). Mivel ma is találunk olyan népcsoportokat a Föld különböző pontjain, amelyek az őseinkhez hasonló életet élnek, az ő étrendjük és egészségi állapotuk vizsgálata szolgálhat esetleges viszonyítási alapként. Ugyanakkor az egyes emberek, törzsek eltérő életmódja, alkati sajátosságai az azokban rejlő különbségek révén nem teszik lehetővé egy olyan étrend leírását, ami mindenki számára megfelelő lenne (az egyes földrészek, nemzetek is saját táplálkozási piramist, ajánlást fogalmaznak meg, amelyek az adott éghajlat és természeti adottságok mellett érvényesülnek a legteljesebb mértékben). Emellett elmondható, hogy a régészeti kutatások már több ízben tártak fel olyan őskori leleteket, amelyek azt bizonyítják, hogy az ősemberek is fogyasztottak gabonaféléket, sőt, ezeket különböző kezdetleges eszközökkel még fel is aprították, így a korai gabonaőrlés nyomai is felfedezhetőek. A diéta előnyei között említhetjük, hogy az iparilag feldolgozott, finomított élelmiszerek, gyorséttermi ételek helyett a minél természetesebb összetételű étrend felé tereli a fogynivágyót, ámbár nem csak nekik javasolja ezt a fajta életmódot.

Irodalom:

Sajtos, J.: Testkontrolldiéta a szakember szemével. Tények és "hiedelmek". Új DIÉTA, 1, 7, 2002.

Lichthammer, A.: Fogyókúrák és megítélésük. Új DIÉTA, 1, 6, 2002,

Lichthammer, A.: Paleodiéta, avagy mikor táplálkozunk egészségesebben? Új DIÉTA, 3-4, 10, 2010.

Melvin Konner, S. Boyd Eaton: Paleolithic Nutrition: Twenty-Five Years Later. Nutr Clin Pract 2010 25: 594

Pan, A., Sun, Q., Bernstein, A. M., Schulze, M. B., Manson, J. E., Willett, W. C., Hu, F.B.: Red meat consumption and risk of type 2 diabetes: 3 cohorts of US adults and an updated meta-analysis. Am J Clin Nutr., 94(4):1088-96., 2011.

Nicole Fett, Rebeca Smalley et al.: Clinical use of evidence-based medicine: Studies used to assess harm. Wisconsin Medical Journal, 106, 4, 2007.

Christopher D. Gardner, Alexandre Kiazand et al.: Comparison of the Atkins, Zone, Ornish, and LEARN Diets for Change in Weight and Related Risk Factors Among Overweight Premenopausal Women. JAMA, 297, 9, 2007 Daniel H. Bessesen: Update on Obesity. J Clin Endocrinol Metab, 93(6):2027–2034, 2008.

Position of the American Dietetic Association: Weight Management. Journal of the American Dietetic Association, February, Volume 109, Number 2, 2009.