Meningococcus elleni oltás
Agyhártyagyulladást sokféle típusú kórokozó okozhat, vírusoktól egészen a gombákig. Bár a vírusos betegség a leggyakoribb, aránylag jóindulatú, így az igazán rettegett forma a bakteriális agyhártyagyulladás.Szerző: Ferenci Tamás | Lektor: Dr. Ipolyi-Topál Gitta
Publikálás dátuma: 2015-10-21
Bevezetés
Az agyhártyagyulladás az agyat és a gerincvelőt burkoló, többrétegű hártya gyulladása. Számos kórokozó okozhat agyhártyagyulladást: vírusok, baktériumok, gombák, sőt, egyéb paraziták is. A gyakorlatban vírusos és bakterális agyhártyagyulladás fordul elő lényeges esetszámban, ám az előbbi meglehetősen jóindulatú kórkép, ami legtöbbször magától is szövődménymentesen gyógyul. Az igazi aggodalmat a bakterális meningitis okozza.
Ilyet többféle baktérium is okozhat: csecsemőkortól fiatal felnőttkorig a három leggyakoribb a Streptococcus pneumoniae (pneumococcus), a Haemophilus influenzae (Hi) és a Neisseria meningitidis (meningococcus). Az előbbi kettő legveszélyesebb formái elleni védőoltás kötelező, úgyhogy azokat ott tárgyaljuk.
A meningococcus baktériumnak többféle típusa, úgynevezett szerocsoportja különíthető el, Magyarországon ezek közül a B és a C típus okozza a megbetegedések túlnyomó többségét. Az utóbbi ellen már sok éve, az előbbi ellen 2014 nyara óta érhető el védőoltás.
Fotó: flickr.com
Fertőződés módja, tünetek és kilátások
A meningococcus baktériummal való megfertőződés mechanizmusa eltér a kórokozókkal kapcsolatos legtöbbünkben élő képtől, miszerint valakitől elkapjuk a baktériumot és utána rövid idő elteltével megbetegszünk tőle. A meningococcus-szal való megfertőződés ugyanis egyáltalán nem jelent automatikusan megbetegedést, sőt, a gyermekek 4-5%-a, a felnőtteknek 15-20%-a teljesen tünetmentesen hordozza a baktériumot az orrgaratjában. A betegségért az felel, amikor a hordozott baktérium „gondol egyet” és betör a véráramba. Ennek a jelenségnek több kockázati tényezője ismert, de pontosan nem lehet előrejelezni, hogy bekövetkezik-e.
A fenti megbetegedés még nem jelent feltétlenül agyhártyagyulladást, a lefutás lehet ennél szerencsésebb, lázzal és felső légúti tünetekkel járó, jól kezelhető forma. Ha azonban fellép a meningitis, úgy annak legfontosabb tünetei a nyomásra nem halványuló, bevérzés-jellegű kiütések, magas láz, fejfájás, fényérzékenység, zavartság, eszméletzavar, a tarkó merevsége. Fontos, hogy előfordul (különösen gyerekeknél), hogy ezeknek a tüneteknek csak egy része van jelen. A gyerek általános állapota, külleme, közérzete mindenesetre mindig igen rossz, illetve látványosan gyorsan romlik.
A meningitis lefutása kétféle lehet: a súlyosabb, úgynevezett szeptikus forma nagyon gyorsan, akár 12-24 órán belül halálhoz vezethet. Csecsemőknél, kisgyermekeknél gyakoribb. A kevésbé drámai lefutás esetén több esély van közbeavatkozni, így a halálozási arány is kisebb (5-15% körüli a fejlett világban), de sajnos ez esetben is előfordul, hogy a betegséget csak maradandó károsodással élik túl a gyerekek: hallásvesztés (2-4%), kognitív károsodás (1-2%), ujjak esetleg végtagok amputációja (1-8%) a leggyakoribb szövődmények.
Diagnózis és terápia
Mint az a fentiekből is érezhető, meningococcus okozta meningitis esetében szó szerint élet és halál kérdése lehet a betegség korai felismerése. A jellemző tünetek észlelésekor haladéktalanul lépéseket kell tenni a diagnózis megerősítésére, illetve az egyéb megbetegedések elkülönítésére. Ennek legfontosabb eszköze a gerincfolyadékból történő mintavétel (lumbálpunkció), laboratóriumi vérvizsgálattal, szükség esetén képalkotó vizsgálattal kiegészítve.
A betegség kezelését azonnal meg kell kezdeni antibiotikummal, ha a beteg életet fenyegető állapotba kerül, intenzív ellátásra is szükség van.
Megelőzés a fertőződés elkerülésével és védőoltással
A baktérium természetes, tünetmentes hordozásából adódó fertőződés elkerülésére nem sok mindent tehetünk. Fontosabb feladat konkrét megbetegedés esetén, a beteggel szoros kapcsolatba került személyek védelme, ennek legfontosabb eszköze a megelőző célból adott antibiotikum. Az érintettek felkutatása, gyógyszerrel való ellátása a népegészségügyi szervek feladata.
A C szerocsoportú meningococcus ellen régóta elérhető többféle védőoltás is. Ezek eltérnek abban, hogy milyen életkortól adhatóak, illetve hogy más szerotípus ellen is nyújtanak-e védelmet, de abban közösek, hogy egyik sem tartalmaz kórokozót, a baktérium még elölt formában sincs jelen bennük. Az oltás azoknak ajánlott, akik emelkedett betegségkockázatnak vannak kitéve: csecsemők, zárt közösségben, például kollégiumokban élő fiatalok, meghatározott betegségben szenvedők, például léphiányosak.
A B szerocsoportú meningococcus ellen 2014 nyara óta érhető el védőoltás, ez rendkívül drága és még nagyon kevés a klinikai tapasztalat vele, így jelenleg nem adható egyértelmű ajánlás az alkalmazására. Annyi mondható, hogy a kifejezetten emelkedett betegség-kockázatnak kitettek körében ajánlott az oltás.
A védőoltásnak – mint minden orvosi beavatkozásnak – lehetnek mellékhatásai, azonban ezek szinte minden esetben enyhék (átmeneti, kezelés nélkül gyógyuló helyi fájdalom, láz, hasmenés vagy hányás, rossz közérzet a leggyakoribb). A védőoltással szemben abszolút ellenjavallatot képez a védőoltás valamely összetevőjével szembeni túlérzékenység és korábbi hasonló oltásnál fellépett súlyos túlérzékenységi reakció, átmeneti ellenjavallatot jelent lázas megbetegedés.
Irodalomjegyzék
- Rosenstein NE, Perkins BA, Stephens DS, Popovic T, Hughes JM. Meningococcal disease. N Engl J Med. 2001 May 3;344(18):1378-88.
- Christensen H, May M, Bowen L, Hickman M, Trotter CL. Meningococcal carriage by age: a systematic review and meta-analysis. Lancet Infect Dis. 2010 Dec;10(12):853-61.
- Trotter CL, Ramsay ME. Vaccination against meningococcal disease in Europe: review and recommendations for the use of conjugate vaccines. FEMS Microbiol Rev. 2007 Jan;31(1):101-7.
- O`Ryan M, Stoddard J, Toneatto D, Wassil J, Dull PM. A multi-component meningococcal serogroup B vaccine (4CMenB): the clinical development program. Drugs. 2014 Jan;74(1):15-30.