Diftéria, szamárköhögés, tetanusz

Bevezetés

A baktériumok okozta megbetegedések gyógyítása a XIX. század végén, XX. század elején hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Megjelentek az antibiotikumok, melyek diftéria és szamárköhögés ellen jól használhatóak, a diftéria és a tetanusz ellen pedig elérhetővé vált az antitoxin is. Ez utóbbi két betegséget ugyanis valójában nem maga a baktérium, hanem az általa termelt méreganyag, úgynevezett toxin okozza. Később felismerték, hogy e toxinokkal szemben előzetesen is kialakítható védelem vagyis készíthető szokásos, aktív védőoltás ellenük.

Diftéria

A diftéria cseppfertőzéssel terjed, direkt és indirekt úton (tárgyak közvetítésével) egyaránt. A megfertőzött személyben általában 2–5 nap lappangási idő után jelentkezik a betegség, mely gyengeséggel, torokfájdalommal és alacsony lázzal kezdődik. A leggyakoribb formája a mandula- és garatdiftéria, ekkor 2–3 napon belül a beteg torkában kékes-fehéres hártya képződik, amely változatos méretű lehet, és rossz esetben légúti elzáródást is okozhat. Emellett a két leggyakoribb szövődménye a szívizomgyulladás és az ideggyulladás. A halálozási arány kezelés nélkül akár az 50%-ot is elérheti, de még modern terápiával is 5–10%, ami nagyon fiataloknál és időseknél 20% is lehet.

Fotó: public-domain-image.com

Tetanusz

A tetanuszt baktérium termelte toxin okozza. A kórokozó a talajban fordul elő, spórái évekig is életképesek maradhatnak a környezetben. A fertőzés elsősorban szennyezett seb útján történik, emberről-emberre nem terjed.

A megfertőzött személyben általában egy hét lappangási idő után jelentkezik a betegség, először csak enyhe, tipikusan az állkapocs izmait érintő, és ezért szájzárat okozó görcs formájában. A görcsök azután súlyosbodnak és továbbterjednek, általában lefelé haladva: a szájzár után a nyakizmok, majd a mellkas és a hátizmok, végül a végtagok izmai következnek. E nagy izmoknál a görcsök akár percekig is tarthatnak, és olyan erősek lehetnek, hogy a beteg csontja is eltörhet. A halál legtöbbször a gége- és légzőizmok görcse vagy a többszörös csont- vagy gerinctörés miatt következik be. Kezeletlenül a halálozási arány az 50%-ot is meghaladhatja, de még modern kezelés mellett is 10-15% körüli.

Szamárköhögés

A szamárköhögés cseppfertőzés útján terjed. A megfertőzött személyben általában 7–10 nap lappangási idő után jelentkezik a betegség, melyet eleinte orrfolyás, enyhe láz és ritka köhögések jellemeznek. Egy-két hét után a köhögés egyre súlyosabbá válik és kifejezett rohamokban jelentkezik. Ezek végén a megnyúlt belégzési szakaszt a betegség nevét adó jellegzetes hang kíséri. A köhögési rohamok sűrűsége az első egy-két hétben nő, aztán 2-3 hétig stagnál, majd folyamatosan csökken. Átlagosan napi 15 roham jelentkezik, éjszaka több. A rohamok rendkívül kimerítőek, légzésszünettel, hányással is járhatnak. A teljes felgyógyulás néhány hetet vagy akár hónapot is igénybe vehet. A pertussis leggyakoribb szövődménye a másodlagos bakteriális tüdőgyulladás, ritkábban idegrendszeri komplikációk is előfordulnak. Legnagyobb kockázatnak a csecsemők vannak kitéve, náluk akár 10% feletti is lehet a tüdőgyulladás előfordulási aránya, a betegek több mint fele kórházi ellátásra szorul.

Megelőzés a fertőződés elkerülésével

A pertussis és a diftéria megelőzésére – a terjedési útból adódóan – keveset tehetünk. Természetesen az diagnosztizált betegek szigorú elkülönítése, és szükség esetén a velük kapcsolatba került személyek megelőző kezelése fontos. Ami a tetanuszt illeti, fontos, hogy minden szennyezett vagy szúrt, harapott sebet orvos lásson, és elvégezze a megfelelő sebkezelést és szükség esetén beadja a tetanusz toxoidot.

Megelőzés védőoltással

Ma már e három betegség ellen szinte kizárólag kombinált oltással (DTP, „Di-Per-Te”) védekezünk. A csecsemők kötelező oltásként kapják 2, 3, 4, 18 hónapos korban, majd hatéves korban emlékeztető oltás beadása történik.

A diftéria és tetanusz elleni komponens úgynevezett toxoid: a baktériumok által termelt toxint olyan kezelésnek vetik alá, mely inaktiválja őket, azaz megfosztja a betegségokozó képességüktől, viszont azok az immunológiai jegyeik megmaradnak. Ez alapján az immunrendszer felismeri őket, így veszélytelen körülmények között „be tudja gyakorolni” az ellenük való védekezést, és később, egy esetleges igazi találkozáskor már gyorsan, még mielőtt a betegség kialakulhatna, választ tud adni.

A pertussis elleni oltás hazánkban 2006-ig teljes sejtes oltás volt: az egész pertussis baktérium benne volt, de elölt formában. Ma már sejtmentes vakcinával oltanak, mely kizárólag a védekezés szempontjából fontos néhány antigént tartalmazza.

A diftéria és a tetanusz elleni védőoltás hatásossága – ez immár majdnem 100 éves tapasztalat alapján mondható – egyaránt kitűnő. A szamárköhögés elleni védőoltás érdekesebb eset: az új oltás – noha tényleg szelídebb – nagyon úgy tűnik, hogy kevésbé megbízható immunitást ad; sokan úgy gondolják, hogy ez is közrejátszik a pertussis utóbbi időben tapasztalt előretörésében.

A védőoltásnak – mint minden orvosi beavatkozásnak – lehetnek mellékhatásai, azonban ezek szinte minden esetben enyhék (átmeneti, kezelés nélkül gyógyuló helyi fájdalom, láz, duzzanat, hasmenés vagy hányás, aluszékonyság, rossz közérzet a leggyakoribb). Leírtak már az oltásra adott súlyos allergiás reakciót is, ez azonban szerencsére rendkívül ritka. A védőoltással szemben abszolút ellenjavallatot képez a védőoltás valamely összetevőjével szembeni túlérzékenység és korábbi hasonló oltásnál fellépett súlyos túlérzékenységi reakció, átmeneti ellenjavallatot jelent lázas megbetegedés.

Irodalomjegyzék

Long SS, Pickering LK, Prober CG. Principles and Practice of Pediatric Infectious Diseases. Elsevier, 2012.

Gershon A, Hotez P, Katz S. Krugman`s Infectious Diseases of Children. Mosby, 2003.