A fiatalkori öngyilkosság megelőzése

Az öngyilkosságok hátterében 90 százalékban valamilyen pszichiátriai betegség áll, ami igen gyakran nem áll kezelés alatt, mivel a beteg környezete nem ismerte fel időben. Az egyik legfontosabb módja az öngyilkosság megelőzésnek, ha ezeket a pszichiátriai betegségeket felismerjük, és az érintett eljut a megfelelő szakemberhez és szakszerű kezelésben részesül.

Depresszió

Minden korosztályban a leggyakoribb betegség, ami öngyilkosságot elkövetőknél, illetve azt megkísérlőknél fennáll, az a depresszió. Depresszió jelei:

• egy korábban egy nyitott, derűs személynek megváltozik a hangulata, rosszkedvű, befelé forduló lesz,
• nincs kedve olyasmit csinálni, amit korábban szeretett (pl. eljárni sportolni, barátokkal találkozni).
• megváltozik az önértékelése, lebecsüli magát,
• képtelen döntéseket meghozni,
• korábbihoz képest sokkal többet, vagy sokkal kevesebbet alszik
• étvágya megnő vagy csökken,
• öngyilkossági gondolatai vannak.

Szerhasználat

Második leggyakoribb kórkép, ami öngyilkosságot elkövetőknél, vagy megkísérlőknél fennáll, az alkohol és/vagy a szerhasználat, ami gyakran szövődik depresszióval, de fennállhat magában is. Nagyon sok öngyilkosság alkohol vagy egyéb szer hatása alatt történik.

Rendkívül fontos, hogy ha gyermekük viselkedésében, gondolkodásában negatív irányú változást vesznek észre, forduljanak pszichológushoz, pszichiáterhez!

Negatív életesemények

Az öngyilkosság rizikóját növelhetik az úgynevezett negatív életesemények is. Ilyen lehet fiatalkorban, a szülők válása, magány otthon vagy az iskolában, tanulási kudarcok, illetve ha a gyermeket zaklatják a társai, vagy ha szerelmi csalódás éri. Ezek az események önmagukban is fokozhatják az öngyilkosság rizikóját, de ha szövődnek a fentebb leírt pszichiátriai betegségekkel még nagyobb öngyilkossági kockázattal kell számolnunk.

Fotó:shutterstock.com

Védő tényezők

Védő tényező, ha jó a szülő-gyermek kommunikáció, a szülők tudnak gyermekük életéről, segítenek neki fontos döntések meghozásában. Fontos, hogy legyenek a gyermeknek jó barátai, és védő szerepet tölt be a hitéleti tevékenység is. Előny emellett, ha egy társadalomban nem szégyen pszichológushoz, pszichiáterhez járni.

Sokat tehetnek az öngyilkosságok megelőzése érdekében az olyan iskolai programok, ahol a gyermekeket megtanítják arra, hogyan ismerik fel magukban vagy a barátaikban az öngyilkosság úgynevezett figyelmeztető jeleit és mi a teendőjük ilyenkor. Érdemes tanárok számára is ilyen témájú képzést nyújtani.

Figyelmeztető mondatok

Gyakori tévhit, hogy ha valaki beszél arról, hogy öngyilkosságot tervez, az úgysem teszi meg. Ez sajnos nem igaz. Ha valaki emlegeti az öngyilkosságot, azt komolyan kell venni és szakemberhez kell fordulni. Ilyen mondatok hangozhatnak el például:

„Úgyis véget vetek az egésznek.”

„Kiszállok az egészből hamarosan.”

Elképzelhető, hogy az érintett nem konkrétan arról beszél, hogy öngyilkosságot tervez, “csak” utal rá:

„Mindenkinek könnyebb lesz, ha én nem vagyok.”

„Hamarosan nem lesz már több gondotok velem.”

További tévhit, hogy egy öngyilkosságot nem lehet megállítani. Ez nem igaz, ha valakinek, ilyen gondolatai vannak megkapja a megfelelő, szakszerű segítséget, újra lesz kedve élni.

Irodalom

American Psychiatric Association (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders, 5th edn. (DSM-5). Washington, DC: American Psychiatric Association

Balázs, J., Kapornai, K. (2012). Öngyilkosság gyermek- és serdülőkorban. In: Az öngyilkosság orvosi szemmel. Szerk: Kalmár, S., Németh, A., Rihmer, Z. Medicina, Budapest pp. 124-136.

Balázs, J. (2015). Öngyilkos magatartás zavara és nem-szuicidális önsértés. In: Gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Szerk: Balázs, J., Miklósi, M. Semmelweis Kiadó, Budapest pp. 185-190.