Csak a neve influenza

Szintén évtizedekkel később derült ki, hogy a Haemophilus influenzae-nak több változata, ún. szerotípusa is van, a gyakorlatban a legnagyobb orvosi jelentőséggel a b típus (röviden Hib) bír.

Tünetek és kilátások

A Hib egyik legfőbb jellemzője, hogy – számos más kórokozóval szemben – nem egy konkrét betegség kiváltója. A baktérium a felső légutakban kezd el szaporodni a megfertőződés után, ez azonban önmagában semmilyen tünetet nem okoz. A hordozás hosszú időn át fennállhat, és a szervezet idővel teljesen fel is számolhatja, anélkül hogy betegséget okozott volna.

Megtörténhet azonban az is, hogy a baktérium egyszer csak abbahagyja a „békés” szaporodást, és hirtelen elterjedve helyileg, a légutakban okoz betegséget, vagy – ami a legrosszabb – betör a véráramba, és szisztémás megbetegedést hoz létre.

A Hib okozta betegségek legrettegettebbje a Hib-agyhártyagyulladás. (A védőoltás bevezetése előtt az 5 évnél fiatalabbak bakteriális agyhártyagyulladásának vezető okozója a Hib volt.) Ez a kórkép nagyon súlyos, több százaléknyi halálozással, de a túlélők egy jó része is egész életére viseli a betegség nyomait, tipikusan neurológiai tünetek (bénulások) formájában.

A gégefedőgyulladás ritka, de a legijesztőbb gyermekkori kórképek egyike, vezető okozója szintén a Hib. Emellett okozhat tüdőgyulladást, véráramfertőzést és számos további, de ritkán előforduló betegséget.

Fotó:shutterstock.com

Fertőződés módja, megelőzés a fertőződés elkerülésével

A kórokozó cseppfertőzéssel, köhögés, tüsszentés stb. révén terjed. Mivel a megfertőződés nem azonos a megbetegedéssel, akár hosszú idő is eltelhet a kórokozó bejutása és a tünetek jelentkezése között. A védelem egyetlen ismert megbízható módja jelenleg a védőoltás alkalmazása.

Megelőzés védőoltással

Hib ellen hatásos védőoltást 1985-ben törzskönyveztek először. Ez úgynevezett tisztán poliszacharid vakcina volt, ami a baktérium tokját tartalmazta. Az ilyen típusú vakcinák rövid ideig adnak védelmet, ami ismétlő oltással nem is frissíthető, továbbá hatásosságuk – épp a csecsemő- és kisdedkorban, amikor a legnagyobb szükség lenne rá – gyenge.

Szerencsére pár évvel később sikerült úgynevezett konjugált vakcinát is előállítani, melynél a tokot egy hordozófehérjéhez kötik, ez kiküszöböli a fent említett problémákat.

Hib elleni konjugált vakcina hatásossága kitűnő, ezt számos klinikai kísérletben igazolták A Hib-megbetegedések gyakorlatilag eltűntek az oltás bevezetése után a széleskörben oltó országokban. Hazánkban 1999-ben kezdődött meg a Hib elleni védőoltás. 2006-ig önmagában adták a vakcinát, azóta kombinációban. 2, 3, 4  és 18 hónapos korban kapják a csecsemők.

A védőoltásnak – mint minden orvosi beavatkozásnak – lehetnek mellékhatásai, azonban ezek szinte minden esetben enyhék (átmeneti, kezelés nélkül gyógyuló láz, aluszékonyság, hányás és helyi reakció, pl. bőrpír a leggyakoribb). Leírtak már az oltásra adott súlyos allergiás reakciót is, ez azonban szerencsére rendkívül ritka. A védőoltással szemben abszolút ellenjavallatot képez a védőoltás valamely összetevőjével szembeni túlérzékenység és korábbi hasonló oltásnál fellépett súlyos túlérzékenységi reakció, átmeneti ellenjavallatot jelent lázas megbetegedés.

Irodalomjegyzék

Long SS, Pickering LK, Prober CG. Principles and Practice of Pediatric Infectious Diseases. Elsevier, 2012.

Gershon A, Hotez P, Katz S. Krugman`s Infectious Diseases of Children. Mosby, 2003.

Griffiths UK, Clark A, Gessner B, Miners A, Sanderson C, Sedyaningsih ER, Mulholland KE. Dose-specific efficacy of Haemophilus influenzae type b conjugate vaccines: a systematic review and meta-analysis of controlled clinical trials. Epidemiol Infect. 2012 Aug;140(8):1343-55.

Adams WG, Deaver KA, Cochi SL, Plikaytis BD, Zell ER, Broome CV, Wenger JD. Decline of childhood Haemophilus influenzae type b (Hib) disease in the Hib vaccine era. JAMA. 1993 Jan 13;269(2):221-6.